Amióta nem néztem rá erre az oldalamra, egy pici lendületet kapott az életem... Megjött Írországból a párom és az első 5 napot nálam töltöttük, aminek nagyon örültem mert megmutathattam Somogy szépségeit, amitől el volt ragadtatva! :D Angyalkánkkal is voltunk, amit ő annyira nem méltányolt, de megtette volna, ha tudja, hogy anya elmegy egy hétre Debrecenbe, és Hajdúböszörménybe! :) Ott is nagyon tetszett nekem a lét Kincsemmel, csak a baba hiányzott nagyon... 22-én megvolt az állásinterjúm egy külföldi munkaközvetítőnél ami sikerült! Könnyebb volt, mint amit reméltem, és amikor kiléptem az iroda ajtaján a bőröndjeink közé amit épp Debrecen felé hurcoltunk magunkkal, olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam... :) Azonnal is aláírhattam volna egy szerződést Angliába, de inkább egy későbbi időpontot választottam, ami azt jelenti, hogy a munaközvetítő ígérete szerint április elseje körül utazom dolgozni Észak-Angliába, mint general assistant! Ez akkora lökést ad a szürke szomorú kilátástalan magyar hétköznapjaimnak, hogy merek álmodozni és reménykedni egy szebb jövőben. Itthon megint a nyugalom van, az otthon biztonsága, Kincsemnek pedig újra a kinti magány... :( Bármelyik nap hívhat a kinti manager, hogy rákérdezzen pár dologra személyesen tőlem, és akkor elkezdődhet a kezdeti ügyintézés. Sok rossz dolog is eszembe jut a csupa jó dolog mellett, ami eltántoríthat a külföldi próbálkozástól, de most úgy érzem, hogy ki kell legalább próbálnom, mi vár ott messze magányosan, elszakítva a családtól és az otthontól, különben sosem tudom meg, mit veszítettem. Ha vesztek, az hatalmas anyagi kár lesz... De ha nyerek, azaz jó munkahely lesz, jó emberekkel, akkor megadhatom a gyermekemnek és saját magamnak is, ami minden embernek megjár: a nyugodt családot, együtt babával és Kinccsel, csak annyi pénzt, hogy nyugodtan fekhessünk le esténként és ne kelljen görcsölni a holnap vagy a jövő hét miatt....