Várok várok, mikor hívnak a szállodától és milyen lesz egyáltalán a telefonos interjú... Nagyon kivi vagyok rá, mert a nyelvtudásom nem a legbiztosabb alapokon nyugszik, mivel 5 hónapja csak, hogy elkezdtem angolozni, de azért már sok mindent megértek. :) Egyre jobban kezdem érteni azt a tézist, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Ez egy nagyon okos mondás. :) A hideg meg már az agyamra megy... :S Csak zsörtölődök miatta, de tudom, hogy úgyis eljön a meleg ideje, amikor visszatekintve erre a félig tavasz félig tél időszakra azt fogom mondani, hogy nem tartott sokáig. Furcsa az ember, ha a dolgok előtt áll még, akkor hosszúnak tűnik minden idő, amig vár... De ha már túl van rajta akkor csak kevés időnek tűnik minden és képes elbagatelizálni, pedig mennyit rágódott annak idején miatta. Én is a régi pasijaimmal kapcsolatban annyiszor tépelődtem és arra gondoltam, ő az igazi, meg miért csinál ezt meg azt, mit kéne tennem, de ha nem teszemakkor... , vagy nem ez vagy az lesz akkor ... nah hát ez nem lett egészen érthető, de én értem.. :) És most itt egy pasi az életemben, akit annyira szeretek amennyire csak bírok, pedig megfogadtam magamnak az elején, hogy ezt nem így fogom csinálni. Hát nem jött be, amit elterveztem. De addig is amig tart ez a kapcsolat, boldog vagyok mert őszintén szeretem és majd ha másként áll a szénánk azaz a viszony köztünk, majd akkor ráérek szomorkodni, mindent csak a maga idejében. :) Hát ez a poszt elég dedósra sikeredett, de majd a legközelebbit rendesen írom meg! :)

Ma nagyon rossz időre keltünk és estére még a hó is esett. Könyörgöm! Március van! Megérdemelnénk már a jobb időt ennyi téli didergés után! :) Vissza is estem a betegségbe, folyik az orrom meg levert vagyok egész nap. Nem úgy mint Angyalkám, aki egész nap jó kedvű és nevetős, soha nem szorong (min is kéne neki még?), csillog szinte egész nap a kis lénye és ha rá nézek kicsit jobb lesz a kedvem nekem is. De ha hisztizik, akkor nagyon bepukkan az agyam, egyszerűen nem lehet leállítani csak szúrós tekintettel és rákiabálással. Egyszerűen kiharcolja magának a szidást. :( Nem hívtak még állás ügyben, de nagyon várom már az infókat...úgyhogy hétfőn én hívom őket fel és kérdegetek a helyről, a szállásról ami kint fog fogadni. Mára ennyi. :)

Amióta nem néztem rá erre az oldalamra, egy pici lendületet kapott az életem... Megjött Írországból a párom és az első 5 napot nálam töltöttük, aminek nagyon örültem mert megmutathattam Somogy szépségeit, amitől el volt ragadtatva! :D Angyalkánkkal is voltunk, amit ő annyira nem méltányolt, de megtette volna, ha tudja, hogy anya elmegy egy hétre Debrecenbe, és Hajdúböszörménybe! :) Ott is nagyon tetszett nekem a lét Kincsemmel, csak a baba hiányzott nagyon... 22-én megvolt az állásinterjúm egy külföldi munkaközvetítőnél ami sikerült! Könnyebb volt, mint amit reméltem, és amikor kiléptem az iroda ajtaján a bőröndjeink közé amit épp Debrecen felé hurcoltunk magunkkal, olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam... :) Azonnal is aláírhattam volna egy szerződést Angliába, de inkább egy későbbi időpontot választottam, ami azt jelenti, hogy a munaközvetítő ígérete szerint április elseje körül utazom dolgozni Észak-Angliába, mint general assistant! Ez akkora lökést ad a szürke szomorú kilátástalan magyar hétköznapjaimnak, hogy merek álmodozni és reménykedni egy szebb jövőben. Itthon megint a nyugalom van, az otthon biztonsága, Kincsemnek pedig újra a kinti magány... :( Bármelyik nap hívhat a kinti manager, hogy rákérdezzen pár dologra személyesen tőlem, és akkor elkezdődhet a kezdeti ügyintézés. Sok rossz dolog is eszembe jut a csupa jó dolog mellett, ami eltántoríthat a külföldi próbálkozástól, de most úgy érzem, hogy ki kell legalább próbálnom, mi vár ott messze magányosan, elszakítva a családtól és az otthontól, különben sosem tudom meg, mit veszítettem. Ha vesztek, az hatalmas anyagi kár lesz... De ha nyerek, azaz jó munkahely lesz, jó emberekkel, akkor megadhatom a gyermekemnek és saját magamnak is, ami minden embernek megjár: a nyugodt családot, együtt babával és Kinccsel, csak annyi pénzt, hogy nyugodtan fekhessünk le esténként és ne kelljen görcsölni a holnap vagy a jövő hét miatt....

Az utóbbi napokban semmi érdekes nem történt velem sajnos, kivéve, hogy nagyon sok infót és nézőpontot olvastam a kint élő emberek bejegyzései folyamán. Persze a maga harcát mindenkinek magának kell megvívnia, amikor elérkezik az utazás és a legelső munkanap, az első vendéggel (waitress szeretnék lenni), uhh bele sem merek gondolni mi lesz ott... Van egy kis angyalkám, akinek nagyon furcsa volt a kinti pár hónapos tengi-lengi, de reménykedem, hogy beletanul gyorsan az új nyelvbe, amint erre szükség lesz. És a nevcsi apájával is jól kijönnek, de eddig minden oké volt amig figyeltem őket, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok! :) Azt mondta az összes időjárásjelentés, hogy napokig tartó havazás lesz, ehhez képest ami esik, másnap latyak formájúvá manifesztálódik, tehát nem jött be az, aminek nagyon örültem volna...

Huhh, hát nem is tudom hogyan kezdhetném életem első postját... A jövőben olvasva biztos jót fogok nevetni azon, miket írtam, de ha nem írom le mi történik velem akkor néhány emlék biztosan el fog veszni, ahogy most sem emlékszem mindenre, ami velem történt, pedig nagyot fordult velem a világ pár év alatt igazán! Most nagy izgalomban vagyok, mert jövő héten megyek egy külföldi munkaközvetítő állásinterjújára, amihez őszintén szólva nem sok angolom van, pedig a folyamatos beszéd elengedhetetlen a jó szerepléshez, az esetemben: a vendéglátó-iparhoz, azaz felszolgáló szeretnék lenni. Ha nem jó az angolom és housekeepernek tesznek be egy szállodába kezdésnek, az is tökéletes lesz, úgy gondolom, akkor nagyon boldog leszek! :) Van némi fenntartásom a munkaközvetítőkkel kapcsolatban... Találnak nekem munkát? Ha bunkók lesznek a munkatársaim a munkahelyemen, nagyon nehéz lesz a munka, akkor mi lesz? Nagyon kemény kötbérekről hallottam, ha meggondolná magát a dolgozó határidőn belül... Kíváncsi vagyok mi lesz a jövő...